3. fejezet

Hae-ra szegeztem tekintetemet, és feszültem vártam mit válaszol.
Csak el ne mond neki az igazságot – fohászkodtam magamban.  Még csak az hiányzik, hogy Siwon valami zakkant tyúknak tartson.
De félelmem alaptalannak bizonyult, mert Donghae épp olyan tanácstalannak tűnt, amilyen én lehettem. Óvatosan rám sandított, ám Siwon figyelmét semmi nem kerülhette el, száznyolcvan fokos fordulatot vett, hogy máris szembe találhassam magam számonkérő tekintetével. 
- Nos? – nézett rám szemrehányóan, mint mikor a szülő rajtakapja gyermekét, hogy az tilosban jár.
- Én...ízé...csak...beleestem a folyóba – hebegtem.
Siwon kissé oldalra billentette a fejét, és fogadni mertem volna, hogy épp azon gondolkodik, vajon melyik hülye doramából vehettem ezt a béna ötletet.
- Beleestél? – kérdezte olyan hanglejtéssel, hogy azt is előbb elhitte volna, ha azt mondom hamburgerek potyognak az égből.
Volt egy olyan érzésem, hogy épp most ásom el magam Siwon előtt, még hozzá jó mélyre.
- Az úgy volt – kezdtem el magyarázni -, hogy túl közel mentem a folyóhoz, és beleestem, és én ugye nem tudok úszni, és megijedtem, és kapálózni kezdtem, és ezért mindenhol tiszta víz lettem, és pont akkor jött arra Donghae, és ő húzott ki a vízből. – mondtam el az egész  sztorit egy szuszra.
Oké, egy-két apró részletet kihagytam, de azokról igazán nem kell tudnia.
- A pólóm meg azért van rajta, mert adtam neki száraz ruhákat, míg az övéi megszáradnak. És mielőtt megkérdeznéd, a nadrág is az enyém – tette hozzá Donghae némiképp gúnyos hangnemben.
Úgy tűnt Hae visszanyerte az önuralmát, de azt hiszem jobb, ha mi most inkább lelépünk.
- Hae, szerintem már megszáradtak a ruháim. Nem néznénk meg?
- De, menjünk!
Úgy iszkoltam ki a konyhából, mint akit kergettek. Gyorsan átöltözök és lelépek innen...igen, az lesz a legjobb.
Donghae közben eltűnt a fürdőben, és mikor két perccel később újra felbukkant, közölte, hogy mehetek átöltözni. Gyorsan átvettem a pólót és a nadrágot, Donghae-ét pedig összehajtogattam, majd visszasiettem a szobába, hogy odaadjam neki és még egyszer megköszönjem a segítségét. Azaz csak köszöntem volna, mert Hae nem volt sehol. Leraktam a ruhákat az ágyra, és ha már így alakult, kihasználtam az alkalmat, hogy kicsit jobban körülnézzek a szobájában.
Ami már érkezésemkor feltűnt, hogy fiú létére egész rendben tartja a szobáját. Sehol egy földön heverő póló, vagy ágy alól kikandikáló koszos zokni. Még a polcokon heverő cd-k és dvd-k tömkelege is úgy-ahogy sorba volt állítva. Aztán a sarokban álló, gyönyörű gitárra tévedt tekintetem, melyet óvatosan a falnak támasztottak. Vajon milyen lehet a hangja mikor Hae megszólaltatja? Miközben ezen töprengtem, észrevettem az ágya mellett, fejjel lefelé heverő nyitott könyvet. Megnéztem a címét, de nem volt ismerős. Az ágy másik oldalán egy éjjeliszekrény állt, rajta egy kis állólámpával, egy ébresztőórával, egy gyertyával, és...nem akartam hinni a szememnek. De hisz az az én láncom a medállal, amit Hae-nak ajándékoztam, mielőtt Szöulba jött volna.
- Mindig a közelemben tartottam.
Összerezzentem, ahogy meghallottam hangját a hátam mögül.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.  – lépett mellém.
- Semmi baj.
- Meglepődtél?
- Min?
- Hát, hogy ott látod a láncot a medállal az éjjeliszekrényen?
- Igen. Őszintén szólva azt gondoltam, hogy valahol a szekrényed mélyén van.
- Mi? Na szép! – sértődött meg Donghae.
- Ne haragudj! – próbáltam megbékíteni.
- Hisz te is hordod a karkötőt, amit neked adtam – mutatott csuklómra.
- Igen....
Nem tudtam mit felelhetnék. Mondjam el neki, hogy azt gondoltam már rég elfelejtett. Hogy ő egy híres idol, aki biztos nem egy régi gyerekkori barátjának a csecsebecséivel fog foglalkozni. Hogy az ő világa megváltozott, csupa fény és csillogás lett, új emberekkel, új barátokkal. Nem tartottam túl jó ötletnek. Már az előbb is kiakadt, nem akartam még jobban megbántani.
Lehetséges volna, hogy mégsem felejtett el teljesen? Lehet, hogy ő is ugyanúgy gondolt rám, ahogy én őrá?
- Micha? - nézett rám Donghae várakozásteli tekintettel.
- Jaj, ne haragudj! Elbambultam egy kicsit.
- Azt látom - nevetett fel. - Minden rendben?
- Igen, persze. De azt hiszem ideje hazamennem.
- Ugyan már, ráérsz.
- Nem, még készülnöm kell holnapra.
- Oké, de akkor hazaviszlek.
- Rendben.
- Nem mentek sehova - szólalt meg egy hang az ajtóban.
- Miért is nem, Minnie? - nézett rá kérdően Hae.
- Mert Wookie mindjárt kész a vacsorával, és feltétlen a lelkemre kötötte, hogy Michát is hozzam magammal. Amikor megtudta, hogy mindketten a folyóban kötöttetek ki ruhástul, nekiállt húslevest készíteni, nehogy lebetegedjetek.
- Ezt nem hagyhatod ki - fordult felém Hae. - Wookie istenien főz, és a húslevese hatásosabb bármely gyógyszernél.
- Hát akkor erre igazán nem mondhatok nemet. - mosolyodtam el.
Elindultunk le az ebédlőbe, az alattunk lévő szinten Sungmin elvált tőlünk, hogy szóljon Kyunak is, kész a vacsora.
Tehát most még két taggal megismerkedhetek, ennek szívből örültem. És az, hogy megkóstolhatom Wookie főztjét, csak hab a tortán. Annyi jót hallottam már a szakácstudományáról, nagyon izgatott lettem, hogy a fiúkkal ehetek.
Közben leértünk az ebédlőbe, Yesung és Kangin épp tálaltak.
- Gyere Micha, ülj csak le - mutatott a mellette lévő székre Kangin.
- Máris megy fiúk, csak előbb bemutatom Wookie-nak - indult el a konyha felé Donghae, én pedig lelkesen követtem.
- Szia Wookie. Nem zavarunk?
- Nem. Gyertek csak be.
- Szeretnék neked valakit bemutatni. Ő itt Micha, a gyerekkori legjobb barátom.
- Szia Micha. Örülök, hogy megismerhetlek. - hajolt meg.
- Részemről a szerencse - hajoltam meg én is. - És köszönöm a meghívást!
- Ugyan már! Igazán nincs mit. De legközelebb azért legyél óvatosabb.
- Vigyázni fogok, ígérem.
- Menjetek üljetek le nyugodtan, öt perc és eszünk.
- Ne segítsünk valamiben?
- Nem kell, köszönöm. Már itt is van a kuktám - mutatott a konyhába éppen akkor belépő Sungminra.
- A legjobb kukta a világon - mosolygott, miközben középső és mutató ujjait cukin az arcához emelte.
Donghae elnevette magát.
- Gyere, ne tartsuk fel a mestereket.
Yesung és Kangin már az asztalnál ültek, így hát mi is helyet foglaltunk mellettük. Fél perccel később Siwon is megérkezett.
- Na mi az, vacsorára is maradsz? - érdeklődött Hae.
- Tudod, hogy imádom Wookie főztjét, na meg a társaság is kitűnő ma este - szegezte tekintetét egyenesen rám, én pedig éreztem, hogy egyre jobban elpirulok.
Még mielőtt jobban elmerülhettünk volna a témában, megérkezett Wookie és Minnie a levessel.
- Hát akkor jó étvágyat mindenkinek - ültek le ők is az asztalhoz.
- Kyu hol van? - nézett körbe Minnie.
- Szerinted? - kérdezett vissza Kangin, anélkül, hogy választ várt volna, hisz úgyis mindenki pontosan tudta mivel tölti az ideje nagy részét.
- Basszus megint hideg lesz a kaja mire leér.
De mintha csak az emlegetett szamár hamar megjelenik közmondást akarta volna Kyu megerősíteni, abban a pillanatban be is lépett a konyhába.
- Már itt is vagyok - azzal rögtön le is ült a hozzá legközelebb eső székhez.
- Kyu, hadd mutassak be neked valakit. Ő itt a legjobb gyerekkori barátom, Micha.
- Szia Micha.
- Szia Kyu. Örülök, hogy megismerhetlek.
- Én is - azzal már falatozta is tovább a szájába az ételt.
A második fogásnál jártunk, mikor egyszer csak egy barna hajú fiú szökkent be az ebédlő közepére.
- Sziasztok! Megjötteeeeem! Oh, látom a lehető legjobbkor! Ugye hiányoztam? - vigyorgott ránk.